A GYÉMÁNT MÉG MINDIG A LÁNYOK LEGJOBB BARÁTJA

A gyémánt és a történelem

A gyémánt és az emberiség közös története Indiában kezdődött. Az első nagy gyémántlelőhelyeken hiába találtak jelentős méretű köveket, még nem tudták megcsiszolni a nyers kristályokat, így azokat csupán keménységük és gyakran különleges oktaéder alakú kristályaik miatt emelték ki a folyók hordalékából. A gyémántbányászat abban az időben ismeretlen volt, gyakorlatilag az aranymosáshoz hasonló technikával jutottak hozzá a gyémántokhoz, illetve más színes drágakövekhez. Utóbbiakat akkoriban sokkal szívesebben használták fel ékszerek készítésére, mivel a gyémántnál színesebbek, mutatósabbak voltak. Megmunkálásuk is egyszerűbb volt, hiszen nem rendelkeztek a gyémántra jellemző 10-es (Mohs) keménységgel. Ennek ellenére a történelem folyamán a gyémánt felhasználása folyamatosan nőtt az ékszerek készítése során.

A drágakő csiszolók mindig is híresek voltak kitartásukról. A gyémánt, amelyet sokáig legyőzhetetlennek tartottak, idővel mégis megmunkálhatóvá vált, és a kezdeti egyszerű hasított éleket és lapokat felváltották a csiszolt és polírozott fazetták. Az első csiszolások meglehetősen egyszerűek voltak, csupán néhány lapot tartalmaztak, de már ezzel az egyszerű csiszolási formával is ki lehetett emelni a gyémánt remek tulajdonságait. Annak ellenére, hogy 15-16.századra Európában és a világ más tájain, egyre bonyolultabb csiszolási formákat kísérleteztek ki, az 1900-as évek elejéig jelen volt az ékszeriparban ez az egyszerű csiszolási forma, melynek kiforrott változatai a hollandirózsa vagy félhollandirózsa volt.

A cél mindig az volt, hogy a gyémánt fizikai és kémiai tulajdonságait kihasználva olyan csiszolatot hozzanak létre, amely az anyag fénytörési mutatóját kihasználva a lehető legtöbb beérkező fényt veri vissza. A csiszolási változatok széles skálája jelent meg, melyet manapság gyakran "régi csiszolás" néven egy kalap alá vesznek, bár ez nem egy típus, hanem rengeteg csiszolási forma összefoglaló neve. Közös jellemzőjük általában, hogy a modern briliáns csiszoláshoz képest magasabb korona, levágott kalett és vastag rundiszt jellemzi őket. Néha a lapok száma is kevesebb, mind a standard modern köveknél, és gyakran nem szabályos kerek vagy négyzetes formát mutatnak. A jelenleg használt legelterjedtebb csiszolás, az egyik leghíresebb gyémántcsiszoló família, a Tolkowsky család nevéhez köthető. Generációk óta foglalkoznak drágakő megmunkálással. A XX. sz. derekán ők fektették le a jelenlegi 57(+-) lapos briliáns csiszolási forma alapkövetelményeit. Azóta további finomítások történtek és a jelenleg használt standard formára csiszolt gyémánt már a beérkező fény 99,9 % képes visszaverni. Mivel ez a csiszolási forma kimondottan a gyémántra lett kitalálva, így természetesen ez a százalék, főként a gyémántokra vonatkozik.

Mi is az a 4C avagy

cut (csiszolás)
clarity(tisztaság)
colour(szín)
carat (karát)

A gyémántok esetében, akárcsak a többi drágakőnél, a csiszolás csak egy fontos összetevője annak, hogy a követ miként határozzuk meg. Fontos szerep jut a kő minőségének (milyen zárványok vannak a kőben), színének és nem utolsó sorban a kő méretének is.

A briliáns csiszolási formának számos módosított változata ismert, amelyek alakja ugyan eltér a kerek (round) briliáns csiszolástól, viszont lapjaik száma megegyezik azzal. Ilyen például a marquise (navett), a pearl(csepp), a heart (szív) valamint a princess csiszolás. Ez utóbbi igen népszerű, négyzet alakú módosított csiszolási formája a briliánsnak. Ezek mellett a csiszolások mellett vannak olyan formák is, amelyek nem a briliáns csiszolás változatai, hanem egyéb formák gyémántra adaptált változatai. Ide tartozik pl. a smaragd vagy a bagett csiszolás. Mindezeken túl rengeteg egyéb fantázia csiszolat létezik.

A minőség megállapítása a gyémánt esetében nagyon szigorú szabályokhoz kötött. A szakértők mindig 10szeres triplet lupéval vizsgálják a gyémántot, hiszen a minőségi kategóriák ez alapján állapíthatóak meg. Ez azért nagyon fontos, mert ha különböző erősségű nagyítóval vizsgálnánk egy adott gyémántot, teljesen más minősítést kapnánk, annak ellenére, hogy maga a kő ugyanaz.

A gyémánt színének megállapítása szintén elég egyértelmű keretek között történik. Egy kalibrált színskála segítségével, a vizsgált követ összehasonlítva a mintakövekkel, meghatározható hogy milyen színű az adott gyémánt. Természetesen ennek alapfeltétele, hogy a környezetben semmiféle zavaró tényező ne legyen, mivel a gyémánt összegyűjti a környezetében található fényt, és ha valamilyen erős szín, (például egy sárga függöny van a vizsgálat helyszínén), az megtévesztő lehet a vizsgálat során. A fehér kövek a kékesfehértől egészen a halvány barnáig kerülhetnek besorolásra. A fantázia színű (fancy colour) kövek teljesen más besorolás alá esnek. A természetes színű, intenzív piros vagy kék gyémántok nagyon ritkák. A többi fantázia szín gyakrabban előfordulhat, bár számuk a fehér színű gyémántokhoz képest elenyésző, annak ellenére, hogy vannak területek, ahol százalékos arányban gyakrabban találnak színes köveket. (Ausztráliában például a többi lelőhelyhez képest nagyobb mennyiségben találhatóak rózsaszínes kövek.)

A természetes úton létrejött színes gyémántok mérete általában nem túl nagy, ennek ellenére komoly értéket képviselnek.

A karát (ct) a kő tömegének mértékegysége. Az azonban nem feltétlen igaz hogy minél nagyobb, súlyosabb egy kő, annál értékesebb. Csak a gyémánt összes adatát együtt figyelembe véve lehet megállapítani azt, hogy mennyit ér.

Különleges gyémántok

Azok a gyémántok, amelyek hatalmas méretűek, vagy különleges színűek egyedi elbírálás alá esnek. Gyakran saját nevet is kapnak. Mindenki számára ismerősen hangzik talán a Cullinan, a Kooh I Noor, az Orloff, a Regent, vagy a Hope. Ez csak néhány a világ legnagyobb gyémántjai közül. Méretüknél már csak azok a történetek különlegesebbek, amelyek a történelem folyamán a nevükhöz kötődnek.

Vajon becsaptak?

Sokszor előfordul, hogy egy-egy kő tulajdonosa azt hiszi, olyan felbecsülhetetlen érték van a kezében, mint a fent említett nagy történelmi gyémántok egyike. Olyan is előfordult már, miszerint a történelmi gyémántokról állította valaki, hogy a saját széfjében őriz belőlük egy teljes sorozatot. Ha ilyennel találkozik az ember, nagyon nehéz meggyőzni a tulajdonost, hogy valószínű félreértés vagy rosszabb esetben csalás áldozata lett. A gyanútlan vásárlót sokszor tévútra vezetik. A leggyakoribb eset, amikor valakinek "brillgyűrűt" adnak el. Ha szerencséje van a vásárlónak, akkor csak egy nevezéktani félreértésről van szó, és valójában egy briliáns csiszolású gyémánttal ékesített ékszert vásárol. Rosszabb esetben, visszaélnek azzal, hogy Magyarországon a "brill" (helyesen briliáns) szót összekötik a gyémánttal, holott valójában a kettő csak együtt értelmezhető. A briliáns egy csiszolási forma, amelyet nem csak a gyémánt esetében lehet alkalmazni. Ha valaki vásárol egy "brill gyűrűt", az még nem feltétlen gyémánt, elképzelhető hogy egy briliáns csiszolású cirkónia vagy más, fehér, elsőre a gyémánthoz hasonló kő. További félreértésekre adhat alapot az is, hogy a gyémántokat különböző eljárásokkal kezelhetik. Egyrészt a rosszabb színű köveket besugárzásos eljárással színes gyémánttá tudják átalakítani. Ennek az eljárásnak a következtében lesznek pl. kékek azok a gyémántok, amelyeket nagymennyiségben felhasznál a kereskedelem. A másik kezelés a gyémánt minőségét érinti. A zárványokat kitisztítják, és nagy nyomáson egy speciális eljárással feltöltik. Amennyiben a zárványokat nem lehet a felszínről elérni, abban az esetben kis lézerfuratokat is elhelyeznek a kövön. Fontos megjegyezni, hogy ezek az eljárások, nem a vásárlók megtévesztését szolgálják, a cél mindig a meglévő kő esztétikai tulajdonságainak javítása. Az azonban elkerülhetetlen, hogy ezek a beavatkozások kötelezően szerepeljenek a minőségtanúsítványon is.

Azt is meg kell említeni, hogy egy kő ára mindig viszonylagos. Ha az ember egy nagy és híres ékszerkereskedő-háznál vásárol, nem feltétlen a kő árát, az aranyat és a munkadíjat fizeti ki. A hangsúly ebben az esetben az ár kialakításánál azon van, hogy az adott ékszer a Tiffanytól, a Cartiertől vagy éppen más neves cégtől a származik.

A gyémánt még mindig a lányok legjobb barátja?

Kétségtelen, amikor Marilyn Monroe az 1953-as Szőkék előnyben (Gentlemen Prefer Blondes; 1953) című filmben elénekelte a dalt, miszerint: "Diamonds are a girls best friend" - "A gyémántok a lányok legjobb barátai", egy ideje az ékszerbe foglalt gyémánt számított a legklasszikusabb ajándéknak, ha egy úr különleges ajándékkal szerette volna megörvendeztetni szíve választottját. Mindez sokáig csak az uralkodói réteg valamint az egyházi méltóságok kiváltsága volt.

A 19-20. század technikai és gazdasági átalakulásai változtatták meg annyira a társadalmi struktúrát, melynek következtében a gyémánt, ugyan még mindig luxuscikknek számít, de napjainkra elérhető közelségbe került mindannyiunk számára, bár kincsképző szerepe talán kicsit másban rejlik, mint a távoli múltban, vagy akár 50 évvel ezelőtt.